“Ha valaha kizárnád magad a házamból, a hátsó ajtó kódja “0738”.” Ez volt az egyik legfélelmetesebb mondat, amelyet egy amerikai férfi az élete során hallott. Pedig a szavakat nem más, mint ő maga mondta ki. Nem sejtette azonban, hogy egyszer visszahallja őket, méghozzá egy, a Google Home okos otthon rendszere által felvett beszélgetés kivonataként.
Kínában a kormány mindenkit megfigyel és értékel. Aki túl sok időt tölt játékkal, vagy nem a megfelelő emberrel barátkozik, az veszít a pontszámából. Aki pedig túl mélyre süllyed a skálán, azt kitiltják a vonatok első osztályáról, nem vásárolhat bizonyos termékeket és nem utazhat még Szingapúrba sem. Legalábbis ezt tartja a pletyka a kínai szociális kreditrendszerről. De vajon mi az igazság.
A Google különböző eszközeit szinte minden felhasználó ismeri, sőt, rengeteg cég használja is. Kényelmes, egyszerű és egy bizonyos szintig ingyenes, ráadásul a dokumentumokat és egyéb információkat egyszerű megosztani - néha könnyebb is, mint amilyennek lennie kellene. A közelmúltban a cég azért került támadások kereszttüzébe, mert kiderült, sokan tudtukon kívül tették nyilvánossá a naptárukat. A Google Calendar bejegyzései így akár a Google keresési találatokban is szerepelhetnek, kiteregetve ezzel egy sor, nagyon érzékeny adatot a felhasználókról.
Elég gyakran találkozunk azzal a kérdéssel a mobilunkon vagy bármilyen más okos eszközünkön, hogy “engedélyezi-e az alkalmazásnak a helyzete használatát?”. A legtöbben persze automatikusan rányomnak, hogy “igen”, mert miért ne(?), aztán elkezdik használni az appot és rögtön el is felejtik, hogy mibe is egyeztek bele. Valószínűleg így történt ez történetünk főszereplőjével is, aki hat napot töltött börtönben, elvesztette a munkáját és barátai egy részét. Ő a 23 éves Jorge Molina, akit a rendőrség egy áruházban tartóztatott le 2018-ban Kalifornia államban. A tisztek két kérdést tettek fel neki: Van-e valaki, aki hozzáfér a mobiltelefonjához és nem lőtt-e le egy embert a közelmúltban? Molinát a Google helyadatai alapján gyanúsították meg a gyilkossággal, majd, néhány szerencsétlen egybeesés miatt a környék egyik legrosszabb hírű börtönébe zárták. A szerencsétlen eset sok kérdést vet fel és ezek után nem csak a rendőrségnek, de az alkalmazások fejlesztőinek is át kell gondolniuk, hogyan kezeljék a helyadatokat.
Az arcfelismerésre épülő technológia elterjedtebb, mint az elsőre gondolnánk. A Facebook alkalmazásának egyes verziói például képesek automatikusan megjelölni valakit egy fotón. Az arcfelismeréssel fel lehet oldani a telefont, de olyan online bankok is működnek, ahol a webkamerába nézve igazolhatjuk a személyazonosságunkat. Ezt a technikát sokan az olcsó, de nagyon biztonságos azonosítási lehetőségek közé sorolják. A szakemberek viszont sok helyen egyenesen a betiltását követelik. De vajon miért?
Sokszor leírtuk már: olyan e-mail megoldást, chat-programot, konferencia alkalmazást kell választani, ahol az adatok titkosított csatornán áramlanak. Bár sokan ma is azt mondják: “Sose írj olyat e-mailben, amit nem írnál le egy képeslapon”, a titkosított üzenetekhez jóval nehezebb kívülről hozzáférni, mint hinnénk. Ez jó hír azoknak, akik a személyes vagy üzleti titkaikért aggódnak. Rossz hír viszont a rendőrségnek, akik például egy terrorakciót akadályoznának meg. Mit tehet ilyenkor a bűnüldözés? Adjunk kiskaput a hatóságnak
A német Legfelsőbb Bíróság a felhasználók védelme érdekében komoly tiltással sújtotta a Facebookot. A közösségi médiaóriás ezentúl nem kényszerítheti arra a felhasználóit, hogy de facto elfogadják, hogy a Facebook az oldalon kívüli tevékenységeikről is adatokat gyűjtsön. Az indoklás szerint a közösségi oldal visszaélt a német közösségi hálózatok között megszerzett vezető pozíciójával és a profit reményében áruba bocsátotta a nem teljesen tisztességesen szerzett adatokat. Jogos volt a tiltás? Mit lehet engedni a Facebooknak és mit nem?
